Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szereplők

Dorka:
Sziasztok! Varga Dorottya vagyok, de a barátaim csak Dorkának hívnak.
„Hogy ki vagyok én?” – ahogyan természetesen Gildroy Lockhart mondaná…
Én egy egyszerű lány vagyok, hogy őszintén bevalljam, akivel furcsa dolgok történnek. Kezdjük ott, hogy elüt egy autó. Na, jó. Ez azért még talán nem annyira vészes, de ha azt mondanám, hogy én miattam történtek úgy a dolgok a Harry Potterben, ahogy történtek, azért arra már Ti is felfigyelnétek.
Akárcsak drága Bogi húgom. Ő sem nagyon hitt a fülének, mikor beszámoltam neki nem mindennapi kalandomról. De amikor a pizsamapartiról hazaérve nem én, hanem egy fekete ruhás, sötét hajú, sovány ember fogadta valami fadarabot rászegezve… Nem szeretnék többet elmondani. Aki olvassa a történetemet, az úgyis tudja, „ki vagyok én”.

 

 

Bogi:
Az én egyetlen, jóravaló, drágalátos hugicám! Ez most nem úgy hangzott, mint aki szereti is a leányzót, de én egyenesen imádom! Akárcsak én, bár ebben inkább velem ellentétben ő szűkkörben járatja igazán a száját. Ő az egyetlen ember a Föld hátán, aki tud rólam mindent, de ugyanakkor ő az egyetlen, aki nem fél tőlem, és mindig visszaránt a földre. Tökéletesen egészítjük ki egymást, bár ez nem látszik meg rendszeres vitáinkon.

 

Perselus Piton:
Nos, hogy ő kicsoda, nagyon merem remélni, tudjátok már elég jól. Ő a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskola bla, bla, bla…
Hát igen. Kb. a Wikipedia lenne ennyire lényegre törő. De mivel Rólam van szó, (Dorkáról, akinek nem lenne egyértelmű) nem így fogjátok őt megismerni. Mármint… na! Perselus Piton nem az, akinek mutatja magát.
Pontosabban ő önmaga, csakhogy teljesen más oldala is létezik.
A barátságos, segítőkész, figyelmes, stb. Piton valójában ilyen.
A legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkoztam! Boldog vagyok, hogy a legjobb barátomnak tudhatom.

 



Harry Potter:
Harry furcsa „teremtmény”. Nem tudom jobban kifejezni magam.
Első találkozásunk óta figyelem, és próbálom megfejteni a bonyolultságát. Egyik pillanatban még a csillagokat is lehozná Nekem az égről, a következő percben meg már azon kapom magam, hogy magunkból kikelve ordibálunk egymással. Persze ez még nem azt jelenti, hogy nem szeretem őt… Odavagyok érte. Tényleg! Fantasztikus barát. És sajnos ahhoz a ponthoz jutottunk, ahol Harry értelme megakadt, ugyanis „valami furcsa okból kifolyólag” nem tudja megérteni, hogy ő a barátom, és egyben a testvérem. Nem pedig holmi kis jött-ment szellő! Ha jobban belegondolok a szellő az nem is jó jelző. Pitont a múltkor megkértem, hogy próbáljon meg engem jellemezni egy szóval.
Na, ebből az sült ki, hogy ő rögtön, habozás vagy bármi nemű gondolkodás nélkül rávágta: „tornádó”. Aztán kifejtette részletesebben (forgószél, orkán, aki felforgatja mindenki „békés és nyugodt” életét, monszun és még sorolhatnám).
De miért nem szóltok rám, hogy ne most sztorizzak?! Szóval… Harry a bátyám, és nem utolsó sorban, azaz ember, akihez mindig szívesen és bizalommal fordulok minden problémámmal. Mázlim van! Nem minden ember testvére Harry Potter, a Kis Túlélő!

 

Omega:
Omega egy fekete farkas, ami a későbbiekben még fontos lesz! Különlegesfajta, ezért is becsülöm meg őt annyira. Állandó társ, hűséges barát, de sajnos csak addig, míg szét nem kell válnunk… Mindig ott van, segít, ha bajban vagyok. Nélküle nem is tudom, mihez kezdtem volna odaát.

 

Hermione Granger:
Hermione – én vagyok rá az élő tanú – egy valóságos, két lábon járó lexikon. Mindig mindent tud, vagy amit nem, akkor annak utánanéz kedvenc könyvtárában. Neki a tanulásból bármikor bármennyi jöhet. Azt hiszem, nem hazudok, hogy Hermione kedvenc szabadidő eltöltése a tanulás. Mindennek ellenére, hogy egy kőkemény stréberrel van dolgunk (Nekem sem ártana egy kis ilyennemű megmozdulás a tanulmányaim érdekében), Hermione egy bátor, szókimondó lány, aki nem retten vissza, ha a barátai védelméről van szó. Nagyon örülök, hogy én nem az ellenségeinek táborához vagyok sorolható… Sokat beszélgettünk, mindig volt rám ideje, és persze a hasznos és tudálékos tanácsoktól sem kímélt meg. Persze csak jó értelemben!

 

Ron Weasley:
Hát… mit ne mondjak, vele a legkevésbé zökkenőmentes a kapcsolatom. Állandóan vitatkozunk, mások a nézeteink. Mindenben talál kifogást, és azt vettem észre, kifejezetten élvez engem piszkálni. Lehet, hogy végre talált egy piszkálódásra méltó partnert? Nem gond. Megoldottam. Lassan már meg sem hallom Ronnak az ilyen megnyilvánulásait. Egy idő után már hozzászokik az ember. Bár Ron nem kifejezetten az én típusom, és kijönni sem jövünk ki mindig egymással, de azért fontos barátot jelent a számomra.

 

Ginny Weasley:
Ginny elbűvölő lány. Az egyik percben! Mert a másikban meg már egy vérszomjas sárkány, aki alig várja, hogy élve falja fel az áldozatát. Persze velem nem ilyen. Mi inkább olyan néhai barátnők vagyunk. Ez főleg abból is adódik, hogy kisebb évfolyamon van. Néha napján elbeszélgetünk, jókat nevetünk, kitárgyalunk egy két témát és ennyi.
Szintén Ginny nevéhez fűződik az a „keresztes hadjárat” Ron ellen, amit a lány az én védelmemben minden este kioszt bátyjának. De hát kell valaki, aki néha helyrerázza a bratyót…

 

Fred és George Weasley:
Mókamesterek. Lee Jordannel együtt. Ők a Griffendél becsületbeli udvari bolondjai, akik minden szabadidejükben a feltalált cuccaikkal kísérletezgetnek valakin. Nem szeretik a tanárok különösebb figyelmét, viszont Fred kifejezetten szereti, ha társulok hozzájuk. Elképzelhetitek, esténként együtt járjuk a folyosókat, és keresünk alkalmas alanyokat. De, hogy minek is kellek én? Mert mire mennének egy bájitalzseni nélkül, főleg, ha az nem Piton!

 

Neville Longbottom:
A legszerencsétlenebb ember, akivel valaha találkoztam. Még nálam is bénább, és ez néha – tudom, nem illik ilyet mondani – örömmel tölt el. Első találkozásunk nem volt éppen „ciki mentes”, ugyanis Luna jóvoltából nagyvonalúan jellemzett a fiúnak, állítólag Harry elmondásait alapul véve…
Neville gyakran keresett fel, míg ott voltam, hogy nem érti a bájitalt, esetleg el tudnám-e magyarázni? Olyankor pedig mindig lecibáltam őt a pincébe, mondván, ezt nem csak tudni kell, hanem érteni is, és Pitont áthessegetve az irodájába, birtokba vettük a labort. Pontosabban én vettem birtokba, Neville csak óvatosan figyelt, miközben én egyszerre magyaráztam és „kotyvasztottam”. Látjátok? Ez is egy olyan pont a történetben, ami miattam alakult úgy, ahogy. Neville nekem köszönheti, hogy nem bukott meg bájitaltanból, különben még most is az ötödiket járná Ginnyvel.

 

Luna Lovegood:
Luna nem más, mint egy állandóan önkívületi állapotban lévő, általában a külső szemlélő pozícióját betöltő szende tündérke. Bevallom Nektek bátran, hogy amikor először találkoztunk, meg voltam róla győződve, hogy ez beszívott. Aztán miután Harry félnapnyi nevetés után összebírta magát szedni, tömören kijelentette, hogy ez Luna. Ráhagytam, de én elringattam magam abban a kis hitben, hogy ez a csaj titokban szökdösik le minden este a melegházakba valami „cucc” reményében.
A másik, ami nélkül nem lehet élni Luna mellett: ne mondj el neki semmi fontosat vagy magánjellegűt! Vagy ha már elmondtál, akkor peched van, mert holnapra már az egész Roxfort tudni fogja.

 

Eliza Dolittle:
Az a cuki kis elsős, aki felfedezte bennem a mesemondó énemet, és bevezettette a Griffendél klubhelyiségbe, hogy minden szombaton érdekesebbnél érdekesebb mesékkel álljak elő az egész háznak. Bevallom, jó érzés, mikor közel száz ember lélegzetvisszafojtva várja, hogy Pán Péter hogyan vágja le Hook kapitány kezét, vagy, hogy Ariel, a kishableány miért akar mindenáron ember lenni.
Lizi nekem egyben az ottani Bogim volt. Végre megint úgy éreztem magam mellette, mint egy okos, mindent tudó nővérke.

 

Draco Malfoy:
Ő egy szemtelen, udvariatlan, rámenős fatuskó!
Mit nem lehet azon megérteni, hogy nem akarom, hogy a pasim legyen?!
Erről ennyit. Amúgy ha az állandó csábításait nem vesszük figyelembe, egész jó fej és kedves barát. Ronnál mindenesetre jobb.

 

Albus Dumbledore:
Dumbledore-ral a kapcsolatom… az esetek 90%-ban jól kijövünk egymással.
A maradék tízben vitatkozunk. Igen, vitatkozunk. Ugyanis nem értem, mi veszíteni valóm van abból, ha elmondom a véleményemet, amivel gyakran mindenki egyetért, csak nem merik kimondani. Ebből fakadóan párszor vannak nézeteltéréseink, de amúgy nagyon jó barátok vagyunk. Már amennyire egy igazgató barátja lehet egy befogadott „potyautasnak”.

 

Minerva McGalagony:
Nagyon kedves nő. És mellette kimagaslóan szakképzett is, ami ritka! McGalagonnyal sokat beszélgettem, főként olyan dolgokat, amiket Piton, mint férfi, az életben meg nem értett volna. Ő olyan volt nekem, mint a nagymamám, aki állandóan próbál a kedvemben járni, ugyanakkor szigorú, erős asszony. A második félévben pedig különösen jól jött a tanárnő jelenléte, ugyanis hupikék fogalmam nem volt, hogyan kell farkasból emberré változni…

 

Rubeus Hagrid:
Egy melegszívű óriásként ismertem meg. Eleinte főként az egyszarvúk miatt találkoztunk, már amikor, de amikor visszajött a titkos küldetéséről, rendszeres látogatója lettem. Meg tudom érteni Harryéket, miért szeretik őt annyira.

 

Dolores Umbridge:
Hadd ne kelljen jellemeznem! Ez egy igazi vén szipirtyó! Állandóan hisztizik, parancsolgat és játssza a királynőt, miközben pipiskedve napi rendszerességgel rohangál Caramelhez. Hányingerem van tőle! És azok a ronda rózsaszín masnik meg csipkék… semmi ízlése nincs a nyanyának!

 

Voldemort:
Jaj, de vártam már ezt a karaktert! Ő a kedvencem! Ez csak vicc volt, el ne higgyétek! Esküszöm, be fogom kereteztetni neki karácsonyra azt a képet róla, amit a neten találtam, és a telefonomon őrizgetem! (Voldemort egy tini lány: naplója van, tiarája, cuki kis csészéje, simogatnivaló háziállatkája, és megszállottá teszi őt egy híres tinédzserfiú.) Legszívesebben már a Minisztériumban kinyírtam volna, ha nem haltam volna meg hamarabb! A másik bibi meg csak most jut az eszembe: Harrynek kell őt megölnie.
Jajj, de kár!

 

Remus Lupin:
Egyedül ő tud a legsötétebb titkomról. Legalábbis addig ő tudott, amíg Pitonnak is el nem meséltem. Bírom Lupint. Egy vérbeli griffendéles. Eszméletlen az a nyugalom, ami a nap 24 órájában árad belőle. Éles esze, és higgadt gondolkodása segíti könnyen átlátni a dolgokat.

 

Sirius Black:
Harry keresztapja. azon kívűl egy gőgös, arrogáns, nyugtalan alak. Még szerencse, hogy az én keresztapám nem ő. Nem vagyok biztos benne, hogy sokáig bírnánk egy szobában.